Versek a hóvirágról

Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.

Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.

Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:

• Jóízű!

Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.

Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke

Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.

Ibolya,
sűrű erdők mosolya.

Kankalin,
fény a liget árnyain.

Százszorszép,
virágozzál, százszor még!

Káldi János: Hóvirág

Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.

Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.

Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.

Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya
vén erdőknek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!

Kikerícs, kikerícs,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!